Miskolcon az 1890-es években döntöttek az igazságügyi palota felépítéséről. Több mint fél évtized volt szükséges ahhoz, hogy más szempontokon felülemelkedve, a döntéshozók számára is egyértelmű legyen: "az igazságügyi palota a többi közhivatalok mellett ott legyen, ahol van a vármegye, a város, az árvaszék, az adóhivatal, továbbá, hogy a város központjában legyen, ne pedig a város szélén." Az igazságügyi palota, vagyis a bíróságok épülete a döntés után rendkívüli gyorsasággal épült fel, s 1899-ben, fényes külsőségek között adták át rendeltetésének.

  A palota az akkori úttesttel párhuzamos utcai és udvari épülettömbből áll, amelyeket három, ezekre merőleges szárny köt össze. Így összeségében a fő falak négy udvart fognak közre. Egykor a földszinten, az utcai traktusban voltak a járásbírósági és a telekkönyvi hivatalok. Az első nagy udvar körül a járásbírósági hivatalok csoportosultak, a hátsó traktusban a fogház, járásbírósági irattárak és irodák kaptak helyet. Az épület legszebb része az esküdtbírósági végtárgyalási terem volt, amely a hátsó udvari traktus közepét foglalta el, s két emelet magasságot töltött ki. E körül váró-, munka- és visszavonulási szobák, (a bírák, az esküdtek, az ügyészek, a tanúk és a vádlottak, valamint a közönség szobái) helyezkedtek el. Volt bűnjelkamra, de szobák az ügyvédek és a peres felek számára is.

  A második emelet utcai részén volt a kisebb ügyek végtárgyaló terme, s ugyancsak ezen a szinten a törvényszéki bírák szobái előszobákkal, ügyészek helyiségei és irattárak, de itt is voltak szobák az ügyvédeknek, a peres felek és a tanúk számára is. Az épületkomplexumban úgy kapott helyett a törvényszéki fogház, hogy voltak egyes és társas zárkák, férfi és női "kórszobák", imaház, kápolna-terem, konyhák és fürdõ a foglyok számára. A vizsgálóbírósági épületet és a rabmûhelyt öt méter magas kerítés választotta el az épület többi szárnyától. Az egész épülettömböt víz- és légszesz-vezetékkel látták el, beszerelték a központi fűtést is, tehát az igazságügyi palota maximálisan kielégítette a 19. század végének igényeit és elvárásait.

  Az épület rekonstrukciója fél évtizedet vett igénybe (1978-1982), amikoris sor került az emeletráépítésre, második fázisban a homlokzat felújítására, majd ezt követte a belső átalakítás, a közműrendszerek felújítása. Ennek során alakult át az utcára néző második emeleti nagyterem. Helyén ma könyvtár és kisebb tárgyaló található. Az új dísztermet egy emelettel feljebb a beépített részben alakították ki.

 

Forrás:Dobrossy István. Miskolc írásban és képekben